Mintha Holle anyó megrázta volna a dunnáját, úgy hullott a hó, mi pedig suhantunk a szánon a szomszéd utcában, a közeli kis erdőben: húzott minket a papa vagy apu, meg a barátokkal hasítottunk le a nem túl magas dombocskákról. Gyerekek voltunk, s óriásnak tűntek azok a fehér halmok. A szűz havat pedig hamar ellepték a kis szánok talpnyomai: közösségben voltunk, vidáman, gondtalanul.

Aztán gőzölgő kakaó és puha mézeskalács illata csiklandozta az orrunkat otthonunk ajtaján belépve: anyu alánk tolta a széket, a család együtt vacsorázott, a színes díszekkel teli karácsonyfa fénye mellett pedig együtt nevettünk a Reszkessetek, betörők! poénjain. Elégedetten hajtottuk álomra a fejünket, mert tudtuk, hogy másnap reggel a hó még kint fehérlik az utcán, a kedvenc meséinket pedig előkaphatjuk egy videokazettán, és újra megnézhetjük a kedves karakterek csetlését, botlását.

Milyen gyönyörű volt a 90-es években gyereknek lenni! Mondhatnám úgy, hogy csodálkozva tekintenek rám az ismerősök (meg az ismeretlenek), de nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. A TikTokot ellepték azok a rövid videók, ahol a 30-as éveikben járó, már saját gyermekeiket nevelő anyukák, apukák néhány évtizedet visszautazva az időben nosztalgiáznak azokon a felhőtlen ünnepeken. A korszakot idéző tévéket, szőnyegeket, díszeket vásárolnak, olyan finomságokat sütnek-főznek, amiket akkoriban szerettünk. Ők szeretnék visszahozni a kütyümentes időket, ahol minőségi időt töltöttek együtt a családok, finom falatok kerültek az asztalra, és az ajándékigények is a földön jártak.

Vajon csak gyerekként tűnt ilyen problémamentesnek ez a fajta ünneplés? Vagy a szülők akkor is túlterheltek, fáradtak, olykor nyűgösek voltak az egész éves hajtás után? A fiatalabb éveinkre mindannyian úgy emlékszünk vissza, hogy minden szebb volt régen: a hangyás képű filmeket izgalmasabb volt nézni, a töltött káposzta finomabbnak bizonyult, a családi béke pedig megkérdőjelezhetetlenül körbelengte az otthont.

Talán nem is volt így, csak az évek múlásával, az egyre gyorsabbá váló hétköznapokban a nosztalgia varázsolta még szebbé azokat az ünnepeket. 

De nem is fontos, hogy úgy volt-e, vagy sem. Az emlékeinkben így él, és mint egy kis szigetet, úgy őrizzük magunkban az ezredforduló előtti időket: olyan hely ez számunkra, ahová jó gondolatban el-eltévedni néha napján, főleg a karácsonyi időszakban.

Hozzuk elő magunkban ezt a kis szigetet idén is: lassuljunk le, ha tehetjük, kevésbé bosszankodjunk, ha a Netflixen nem találunk belátható időn belül izgalmas néznivalót, és élvezzük együtt az ünnepi ízeket, a jó beszélgetéseket. Hiszen mi magunk is megteremthetjük az otthonunkba a kilencvenes évek karácsonyi hangulatát, ha lelkileg ráhangolódunk környezetünkre és gyerekkori emlékeinkre.

(A kezdőoldali kép a mesterséges intelligencia segítségével készült.)