Az ételek élménye és a karácsony meghittsége egybefonódva egészen különleges szintre emeli az ünnepi gasztronómiát, olyan atmoszférát teremtve, amelyet csak ilyenkor élhetünk át.

Bár eredetileg szokatlan volt, mára a magyar városi hagyományban teljesen elfogadott, hogy a halászlé után újabb halétel következzen. Sok helyen rántott hal – általában ponty – kerül az asztalra.

Ha valaki nem kedveli a halat, kiváló alternatíva lehet a sütőtök krémleves. Az Újvilágból származó sütőtök tökéletesen illik a karácsonyi fűszerek – szegfűszeg, fahéj, gyömbér – aromáihoz. Pirított tökmaggal, magvakkal vagy gesztenyével ajánlott tálalni, a tetejére csorgatott tejszínre helyezett pirított, mézes kruton pedig még varázslatosabbá teszi ezt a tartalmas, ugyanakkor egészséges fogást. Mellé ünnepi gyömbéres keksz is kínálható.

A karácsony szellemisége minden mozzanatában továbbírható. Bárhonnan indulunk, mindent összeköthetünk mindennel – az ünnep lényege éppen ez a sokrétűség.

A XVI. századig Magyarországon is karácsonykor kezdődött az év. Amikor azonban a hivatalos évkezdet januárra került, az újévi népszokások is oda tevődtek át – bár egyes hagyományok karácsonykor továbbéltek. A karácsonyi fogások többségéhez mágikus jelentést társítottak: a bab, borsó, mák a bőséget jelképezte; a fokhagyma az egészséget védte; a dióval rontást hárítottak és jósoltak; a méz az élet édes voltát, az alma pedig az egységet, a szépséget és a szerelmet szimbolizálta. A karácsonyi asztal elmaradhatatlan eleme volt a teljes kenyér és a kalács is, amelyek szintén a következő év bőségét biztosították.

A hal ma is fontos szereplője a városi karácsonyi menünek, főként bécsi hatásra, hiszen a rántott hal elkészítési módja innen terjedt el. Emellett a halhoz pénzhozó jelentést is társítottak: a pikkely és a pénz szimbolikus összefüggése miatt szerencsét, anyagi gyarapodást reméltek tőle. Halászlé, roston sült vagy párolt hal előételként vagy főfogásként is gyakran szerepel.

A modern karácsonyi főételként sok család pulykát készít, bár ez ellentmond a régi népi hiedelmeknek. Hagyományosan ugyanis a sertéshús volt előnyben, mert a malac előrefelé túr – ami jó jel –, míg a szárnyas „hátrakap”, ami kedvezőtlennek számított az új esztendő előtt. A töltött káposzta szintén hagyományos fogás, amely hosszú ideig a legkedveltebb zöldséges ételnek számított, és „bőségvarázsló” szerepet is tulajdonítottak neki, a sok leve miatt. A pulyka mellett ma is gyakran készül kacsa- és libasült is.

A karácsony az édességek ünnepe is. Ilyenkor még az is sütni kezd, aki máskor ritkán hódol az édességeknek. A bejgli, a gyümölcskenyér, a mákos guba, a vaníliás kifli, a töltött és mártott sütemények, a diós és mákos apróságok, valamint a mézeskalács illata nélkül elképzelhetetlen lenne az ünnepi hangulat.

Karácsonykor a teljességet élhetjük át – az ünnep végső soron mindig rólunk szól.