Tolldísz és testfestés Amazóniában címmel nyílott fotókiállítás a Néprajzi Múzeumban

Kemecsi Lajos főigazgató a világnapon tartott sajtóbejáráson kiemelte: a múzeumok világnapjának idei mottója, "a múzeumok összekötik a megosztott világot", és a Néprajzi Múzeum társadalmi intézményként ezt teszi alapításától kezdve, 154 éve. 

"Egyre intenzívebben fordulunk a társadalmi kihívások, a közösségek, a forrás-közösségek, a velünk kapcsolatban álló, gyűjteményeinknek hátteret, biztonságos tudást jelentő társadalmi csoportok felé" - mondta a főigazgató, hozzátéve: legyenek ezek a Kárpát-medencében, vagy Amazóniában, ahonnan a fotókiállítás anyaga származik.

Komplex programmal ünneplik a világnapot, amelynek legfontosabb része a tárlat, válogatást adva Gustaaf Verswijver belga kulturális antropológus mintegy 50 éves amazóniai kutatómunkája során létrejött archívumából, amely négy éve került a múzeumba.

Hozzátette: hétfőn debütál az állandó kiállításaikhoz kidolgozott új pecsétgyűjtő játékuk, a múzeumi Kéktúra, megtartják az állandó gyűjteményi kiállítás legnépszerűbb tárgyainak eredményhirdetését és a világnaphoz kapcsolódva jelent meg a múzeum történetét bemutató kötete.

Elmondta: a Hullámzásban - Szereplők, történetek a Néprajzi Múzeum múltjából című kötet történetek és szereplők mentén az elmúlt 150 év eseményeinek kiemelt csomópontjait kutatja, korábban akár fel nem tárt levéltári és irattári anyagokkal.

A szépség rítusai című hétfőn nyíló kiállítást bemutatva Szeljak György kurátor kiemelte: ritka lehetőség, hogy ilyen izgalmas gyűjteménnyel dolgozhatott. Mint mondta, néhány éve került kapcsolatba Gustaaf Verswijverrel, a nemzetközileg elismert Amazónia-kutatóval, aki 1974 óta kutat a térségben. Először még fiatalon jutott el a mebengokre (kajapó) indiánokhoz, eddig több mint 70 hónapot töltött terepen, több mint 40 szakcikket és 9 könyvet írt az amazóniai indiánokról, emellett múzeumi kurátorként dolgozott.

A kutató hatalmas gyűjteményt hozott létre, amely részben tárgyakból áll, és rengeteg fotót készített, nemcsak ő, hanem felesége, Martine de Roeck is, aki terepmunkáira rendszeresen elkísérte. Ez a mintegy 47 ezer fotó is a Néprajzi Múzeum birtokában van. Emellett több mint 100 óra filmfelvétel, sok hangfelvétel, a kutatási archívuma és a könyvtára is a múzeum tulajdonába került. Hatalmas gyűjteményről van szól, amelynek a kiállítás az első lépése - mondta, kiemelve: az anyag feldolgozásában Gustaaf Verswijver is segít, aki generációkon keresztül követte végig a közösség életét, a továbbiakban is folytatja a kutatást, és akivel továbbra is együttműködik a múzeum.

A kiállítás a közép-brazíliai esőerdőkben élő mebengokre (kajapó) közösségek körében 1974 és 2019 között készült fénykép- és filmfelvételekből, gyűjtött tárgyakból - tolldíszek, maszkok, lábcsörgők - válogat. Hozzátette: a közösség önmegnevezése a mebengokre, míg a kajapó külső eredetű.

Arról beszélt, hogy a képeken csaknem fél évszázadon át követhetők végig egy őslakos közösség változásai. A korai fekete-fehér és színes negatívok, diák egy viszonylag zárt, a külvilággal csak alkalmi kapcsolatban álló közösséget mutatnak, míg a legújabb digitális képek már egy globalizált világban tudatosan jelen lévő, saját médiával és politikai érdekérvényesítéssel rendelkező társadalmat dokumentálnak. A kiállítás központi eleme a mebengokrék szépségfogalma, a mereremetx - "akik szépnek mutatják magukat" - tette hozzá.

A tárlat címéről szólva kiemelte: Gustaaf Verswijver egyik fontos kutatási témája a test díszítésének és a rítusoknak a kutatása. Hozzátette: ezekre az ünnepekre mindenkinek a legszebb díszében kellett megjelennie, és a fotósok az emberi közelséget és a szépséget szerették volna visszaadni.
A gyűjtemény egy része most először válik a magyar közönség számára hozzáférhetővé. A közönség annak létrehozóját is megismerheti: május 19-én 17 órától a kiállítás kurátorai beszélgetnek Gustaaf Verswijverrel az amazóniai indiánok között végzett antropológiai terepmunkáiról, főbb kutatási témáiról, a mebengokre társadalom ünnepeiről és hétköznapjairól.

Az eseményen részt vett Gustaaf Verswijver és felesége, Martine de Roeck, akinek felvételei szintén láthatók a tárlaton.

Gustaaf Verswijver elmondta: mindenképp múzeumban szerette volna elhelyezni a gyűjteményét, és olyan otthont találni az általa gyűjtött hatalmas anyagnak, ahol jól helyezik el, kutathatóvá teszik és ő is tud segíteni a feldolgozásban, felhasználásban. Egy városnéző utazás alkalmával megnézte a Néprajzi Múzeumot, ahol tudott Boglár Lajos dél-amerikai gyűjteményéről, találkozott Szeljak Györggyel, és úgy érezte, jó helyen lesz a gyűjteménye. A folyamat 2019-ben indult, a megállapodás 2022-ben jött létre.

Elmondta: eddig általános néprajzi kiállításokat hozott létre az anyagból, ez az első kifejezetten fotókiállítás. Hozzátette: a tárlat megszületésekor folyamatosan együttműködött a kurátorokkal.

A 2027. január 4-ig látható tárlat kurátora Szeljak György mellett Csorba Judit és Danó Orsolya.