Bővült a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzéke

A békési kosárfonás, a nemezkészítés mestersége, a budapesti szeparált kötényes fürdőzés, valamint a nógrádi palócok élő népviseletei és öltözködési hagyománya is felkerült idén a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére.

Bővült a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzéke

Békésből, Nógrádból, az ország különböző részeiről hozták el örökségük legjavát; azt a tudást, amelyet egykor nagyszüleiktől tanultak, ma ők maguk éltetnek, holnap pedig gyermekeiknek, unokáiknak adnak tovább.

Az UNESCO 23 évvel ezelőtt fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt, amelyhez Magyarország 20 éve csatlakozott, és azóta több magyar hagyomány került fel az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára, köztük a mohácsi busójárás. Néhány hét múlva Kínában a magyar fazekasság nemzetközi elismeréséről is dönthetnek.

A nemzeti jegyzékbe kerülés fontos elismerés, de nem célba érkezés, hanem egy újabb állomás, nem a hagyomány fennmaradásának garanciája, hanem annak nyilvános elismerése, hogy értékes mindaz, amit tesznek, és hogy mindenki közös érdeke, hogy ez a tudás tovább éljen.

Cseri Miklós, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója Ernest Hemingwayt idézve azt hangoztatta: "az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha". Nagyon komoly háttérmunka, szakmai és szervező munka és a szakmai szervezetek együttműködése kellett ahhoz, hogy most már október 17-én a szellemi kulturális örökség napját ünnepelhessük - mondta.

A 2003-ban elfogadott és a szellemi kulturális örökség védelmét, megőrzését szolgáló egyezmény arra irányítja a figyelmet, hogy a kulturális örökség nemcsak épületekben vagy műtárgyakban létezik, hanem azokban az élő hagyományokban is, amelyeket közösségeink generációról generációra továbbadnak. Az UNESCO szerint a kulturális sokszínűség nem elválaszt bennünket, hanem összeköt, Európa és a világ kultúrái attól gazdagok, hogy különbözőek, mégis képesek párbeszédet folytatni egymással.

A szellemi kulturális örökség éppen ezt a párbeszédet segíti, megtanít bennünket figyelni egymásra, tisztelni egymás hagyományait és felismerni azt, ami közös bennünk.