Sikeresen felbocsátották a Copernicus Sentinel-3C egységet

Az Európai Meteorológiai Műholdak Hasznosításának Szervezete (EUMETSAT) a honlapján közölte, hogy a Sentinel-3 műholdsorozat harmadik tagja kedden közép-európai idő szerint 3 óra 21 perckor indult el Francia Guyanából, a kourou-i űrkikötőből egy Vega-C hordozórakétával.

A repülésirányítók röviddel ezután fogták a jelét, megerősítve, hogy levált a hordozórakétáról, és kinyitotta az áramellátását biztosító napelempaneleket.

Az elkövetkező hónapokban a műholdat a Sentinel-3A és 3B mellé manőverezik, és az üzembe helyezés befejezése után átveszi a Sentinel-3A szerepét.

"A Sentinel-3 a Copernicus-család egyik legsokoldalúbb küldetése: adatai alapul szolgálnak a napi óceáni előrejelzésekhez, segítenek az erdőtüzek észlelésében, valamint nyomon követik a vízminőséget és azokat a hosszú távú változásokat, amelyekre az éghajlattudomány támaszkodik" - idézik az EUMETSAT honlapján Phil Evanst, a szervezet főigazgatóját.

A Sentinel-3 sorozat tagjai immár egy évtizede figyelik bolygónk óceánjait, szárazföldjeit, jégtakaróját és légkörét. Adataik mára – több egyéb alkalmazás mellett – a klímakutatás fontos segítőjévé váltak. A Sentinel-3A 2016-ban, társa, a Sentinel-3B pedig 2018-ban állt pályára – olvasható az Űrvilág űrkutatási hírportálon.

Mint írják, ezek az űreszközök egyaránt mérik az óceánok és a szárazföld felszíni hőmérsékletét, a tengerszintet, a tengeri jég kiterjedését és vastagságát, a tavak és folyók vízszintjét, az óceánok színét, valamint a növényzet és a földfelszín változásait. Nagy látómezejű műszereik révén kiterjedt területeket képesek egyszerre felmérni, így párban repülve napi rendszerességgel biztosítják a teljes földfelszín lefedettségét.

A Sentinel-3 nemcsak a lassú, évtizedes változásokat, hanem a szélsőséges eseményeket is figyeli. A felszínhőmérséklet mérései látványosan megmutatják például a hőhullámok kiterjedését és intenzitását.

A műholdak a növényzet állapotáról is információt szolgáltatnak, így követhető az aszályok hatása, az erdőborítás változása és a földhasználat átalakulása. Különösen fontos alkalmazási terület az erdőtüzek megfigyelése: a műholdak jól használhatók az aktív tüzek felismerésére és a leégett területek azonosítására. Emellett kevésbé közismert, hogy a Sentinel-3 a légköri üvegházhatású gázok vizsgálatában is szerepet kapott.

A Sentinel-3 egyik váratlanul sikeres alkalmazási területe a szárazföldi vizek vizsgálata lett. Radaros magasságmérőjével folyók és tavak vízszintje is meghatározható, így az adatok az árvizek és aszályok követésében, illetve a globális vízkörforgás kutatásában is hasznosíthatók.

A sokféle párhuzamos mérés különösen értékessé teszi a Sentinel-3 adatait a klímaváltozás kutatásában. A mérések bekerülnek azokba a hosszú távú adatsorokba is, amelyekre többek között az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) értékelő jelentései támaszkodnak.

A Sentinel-3C egy másik európai földmegfigyelő műholddal osztozott a rakétán: az Európai Űrügynökség (ESA) FLEX (Fluorescence Explorer) küldetése a növények fotoszintézise során kibocsátott rendkívül gyenge fluoreszcens sugárzást fogja mérni, ezzel globális képet adva az élő növényzetről és annak egészségi állapotáról.