A január 24-én látható Mensáros XX. százada című előadás első részében a színész előadóestjének szövege hangzik el, majd barátok, pályatársak és követők idézik meg a művész alakját.

Mensáros László (Budapest, 1926. január 26. – Budapest, 1993. február 7.) Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész.

1952. augusztus 1-jétől 1957 szeptemberéig a debreceni Csokonai Színház tagja volt, játszott többek között a Hamlet címszerepében (archív fotó, 1956), aztán a fővárosi Madách Színházhoz szerződött. 1958-ban 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban szabadult.

Utoljára a nyolcvanas évek közepén járt Debrecenben. Az ügynök halála főszerepét játszotta vendégművészként. Mensáros László idősebb fia, Péter (1948) a debreceni Kossuth Gimnázium diákja volt, s geológusként szerzett egyetemi diplomát.

Mensáros Lászlóról az Örkény Színház közleménye kiemeli, hogy kevés olyan színművész volt a magyar színháztörténetben, akinek hatása ennyire mélyen és tartósan formálta volna a következő nemzedékek gondolkodását, játékstílusát és szakmai-erkölcsi önképét. Bálint András színművészt idézik, aki Mensáros Lászlóról szólva úgy fogalmazott: "valamiképpen mind az ő köpönyegéből bújtunk ki".

Mint írják, Mensáros László a 20. század második felének meghatározó színpadi személyiségei közé tartozott: nagy egyéniség, minden bonyolult, olykor ellentmondásos tulajdonságával együtt.

"Szerepeiben egyszerre volt könyörtelenül pontos és mélyen emberi, intellektuálisan fegyelmezett és elementárisan szenvedélyes. Alakításai nem pusztán egy korszak lenyomatai, hanem ma is érvényes kérdésfelvetések az emberről, a hatalomról, a felelősségről és a szabadságról. Művészete máig élő viszonyítási pont: etalon, amelyhez generációk mérik magukat" - fogalmaznak a közleményben.

A művész születésének századik évfordulója alkalmából az Örkény István Színház olyan emlékező esttel tiszteleg előtte, amely nem nosztalgikus visszatekintés, hanem eleven, jelen idejű találkozás egy kiemelkedő életművel - írják.

Az est első részében Mensáros László előadóestjének szövege hangzik el, a felolvasást követő beszélgetés pedig a személyes emlékezés és a szakmai reflexió terepe: barátok, pályatársak és követők idézik meg alakját.

A közleményben Kolos Istvánt, az est rendezőjét idézik, aki így emlékezett Mensáros Lászlóra: egyszerre volt konzervatív és nyitott az újra. Már az 1960-as, '70-es években is tanítványokként gyűltek köré az akkor fiatal színészek.

"Huszti, Balázsovits, Verebes, Kern, Koltai és még sokan mások rajongva meséltek a vele töltött estékről, a végigbeszélgetett éjszakákról a Bástyában vagy a Hársfa utcai lakásán. Ő volt a Mester" - írta.

Az előadást Mácsai Pál és Kolos István szerkeszti, a szöveget Bálint András, Für Anikó, Gálffi László, Jordán Tamás és Mácsai Pál olvassa fel. A beszélgetést Gajdó Tamás színháztörténész vezeti, meghívott vendég Szakonyi Károly és Mensáros Péter.

Az előadásról további információ a www.orkenyszinhaz.hu oldalon található meg.