Erste-vezér: kiszámítható gazdaságpolitika nélkül nincs versenyképesség

Az előadást megelőzően Bács Zoltán rektor hangsúlyozta, hogy Jelasity Radován több évtizedes hazai és nemzetközi tapasztalata különösen értékes a jelenlegi, gyorsan változó gazdasági környezetben. Mint mondta, a bankvezető pozíciójából fakadóan átfogó képet tud adni a magyar gazdaság helyzetéről és a várható irányokról, ami a hallgatók számára is fontos kapaszkodót jelent.

A PwC részéről Farkas Gábor arról beszélt, hogy a vállalat elkötelezett a folyamatos tanulás támogatása mellett. Szerinte a mostani, változásokkal teli időszakban különösen fontos, hogy a gazdasági szereplők mélyebben is megértsék a folyamatokat, amelyek a következő években meghatározzák majd a hazai üzleti környezetet.

Jelasity Radován előadásában részletesen áttekintette a 2010 és 2025 közötti gazdasági mutatókat. Felidézte, hogy 2010-ben az euró 278 forintba került, az államadósság a GDP 80 százalékát tette ki, az infláció közel 5 százalék volt, a gazdaság pedig mindössze 1,1 százalékkal bővült. Bár az államadósság aránya a következő években 65 százalék közelébe mérséklődött – részben a magánnyugdíjpénztári vagyon állami átvétele miatt –, a Covid-járvány hatására ismét emelkedni kezdett, és 2025-re újra 75 százalék körül alakult.

A bankvezető kiemelte: a vizsgált időszak egyik legnagyobb eredménye a foglalkoztatás jelentős bővülése volt. A foglalkoztatási ráta 55 százalékról 75 százalék közelébe nőtt, ami érdemben hozzájárult a GDP emelkedéséhez. Ugyanakkor a termelékenység javulása elmaradt, így a növekedés elsősorban extenzív módon, több munkavállaló bevonásával valósult meg.

A forint árfolyamáról szólva Jelasity emlékeztetett: a hazai fizetőeszköz kurzusának alakítása hosszú éveken át tudatos, elfogadott gazdaságpolitikai eszköz volt. A Magyar Nemzeti Bank később jelentős kamatemelésekkel próbálta stabilizálni az árfolyamot és megfékezni az inflációt. Eközben az állam szerepe több stratégiai ágazatban is erősödött, tulajdonosi részesedést növelt, és különadókat vetett ki. A bankszektor évente mintegy ezermilliárd forintnyi terhet viselt bankadó, tranzakciós illeték és extraprofitadó formájában.

Jelasity szerint a magas kamatkörnyezet különösen megterheli a magyar költségvetést: ugyanakkora államadósság finanszírozása Magyarországon kétszer annyiba kerül, mint Lengyelországban. Eközben a hazai gazdaság fogyasztásközpontúvá vált, a beruházások pedig visszaestek – ez pedig szerinte hosszú távon nem fenntartható. Úgy fogalmazott: „minél tovább ül valaki rossz vonaton, annál drágább a retúrjegy”.

Összegzésként hangsúlyozta: a piac működését ma több strukturális feszültség akadályozza, köztük a szektorok közötti megkülönböztetés és a kiszámíthatatlan szabályozási környezet. A készülő új gazdaságpolitikának ezért az egyenlő versenyfeltételek megteremtésére, a szabályozás egyszerűsítésére és a gazdasági szereplők közötti együttműködés erősítésére kell épülnie. A fenntartható növekedés alapja szerinte egyértelmű: beruházások, termelékenységnövekedés és kiszámítható gazdaságpolitika.