Nem csak a halottakat, de a temetőt, magát is megilletné a kegyelet

Születünk, élünk, majd lezárul földi létünk. Hasonló utat járnak be a temetők is. Létrejönnek, sok embert befogadnak, helyet adnak az emlékezésnek, aztán őket is utoléri az elmúlás. De ahogy szeretteinket is megilleti az emlékezés, évtizedeken, akár évszázadokon át, úgy a halottakat őrző területet is számít a kegyeletre.

Temetőinkben ilyenkor, a halottak napja környékén virágokat, koszorúkat, gyertyákat kapnak a sírok. Házastársak, testvérek, gyermekek, unokák, közeli vagy távoli rokonok, ismerősök gereblyéznek, sepregetnek, tisztogatnak. S amikor szükséges, javíttatnak a fedőlapon, megváltják a további sírhasználat díját.

Így él tovább az ott nyugvók emléke. A régi temetők az emlékeinket őrzik

A lezárt, elhagyott sírkerteknek is van gondozójuk.

Az őskori leletek, ezerötszáz év távlatából, érthetően a régészek jóvoltából kerülnek gondos kezekbe (a felsőjózsai Sillye Gábor és a Harmat utca környékén, a Tócó-patak partján honfoglalás kori temetőket tártak fel, s e sírokhoz tartozó emlékek a Déri Múzeumba kerültek).

A közelmúlt, a jelen ugyanezt a gondoskodást, a kegyeleti tevékenységet élő honfitársainktól, a sírgondozásért hivatalból felelősöktől is elvárja.

A Felsőjózsai református temető a Gönczy Pál utca végén, a Józsa Sportpark mögötti részen található. A temető hivatalosan már régen nem fogad újabb sírokat. Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának rendelete kimondja, hogy a Felsőjózsai temető lezárt temetőnek minősül, ami azt jelenti, hogy ott újabb koporsós temetés vagy urna elhelyezése már nem történhet.

Pontos adatunk a temető alapításáról és lezárásáról nincs, de az alábbi két újságcikk-hír arra utal, hogy már a múlt század elején is elhelyeztek itt halottakat, s napjainkban a bogáncsos, gazos temető kertjében botorkálva „legfiatalabbként” egy 1971-es évszám jelzi, talán azokban az években zárhatták le itt a temetkezést.

A Debreczeni Újság 1914-ben arról adott hírt, hogy „Elhunyt egy 48-as honvéd. A nagy idők tanúinak kicsiny gárdája ismét megfogyatkozott Sáry Gábor 48-as honvéd halálával. Az elhunyt 88 évet élt. A felsőjózsai temetőben helyezik örök nyugalomra.”

Tíz esztendővel később, a Hajdúföld 1924. március 7-i pedig azt rögzíti, hogy „a felsőjózsai temető céljaira 2, az alsójózsai temetőnek pedig 1 és fél holdat rendelt el földbirtokrendező bíróság.”

Dextra

debrecen-felsőjózsai református temető

2026.10.27

| 20 kép

A hatályos jogszabályok szerint a lezárt temetők gondozása és fenntartása kötelezően a városi önkormányzat feladata a vonatkozó önkormányzati rendelet alapján. A törvény szerint a temető lezárását követően is még évtizedekig (minimálisan 30 évig az utolsó temetéstől számítva) kötelező megőrizni a sírhelyeket.

Bár a természet immár csaknem teljesen benövi, a terület jogilag védett.

Debrecen hosszú távú fejlesztési terveiben a felsőjózsai lezárt sírkert zöldfelületként és kegyeleti emlékhelyként szerepel. Tehát nem dózerolják le, nem alakítják át lakóövezetté vagy építési területté. Mivel a sportpálya és a lakóházak közvetlen közelében fekszik, a cél az, hogy csendes, fás zöldövezetként simuljon bele Felsőjózsa környezetébe, megőrizve a régi józsai családok nyughelyét.

Szép tervek. De aki erre sétál, nem ezt tapasztalja.

Megrázó, döbbenetes és mélyen elgondolkodtató látvány az elhagyatott sírkert. Távolról olyan, mint a kukoricásföld övezte kis erdőcske, de amikor közelbe érsz, elkeserít a valóság.

Van ugyan néhány kitaposott ösvény, találsz láthatóan gondozott sírt, ahol gereblyével szépen megtisztított a környezet, de a körülbelül egy négyzetkilométeres terület összességében szomorú látványt nyújt.

Amikor a természet ennyire átveszi az uralmat, a méteres gaz és a borostyán, a gondozatlan fa szinte elnyeli a múltat, az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: hogy felejtődhetett el a hely, ahol valaha, nem is olyan régen egy közösség tagjai temetkeztek?

A terület így válik egyfajta időkapszulává.

Nem rombolják le, de az aktív gondozás hiánya miatt lassan és csendesen az enyészeté lesz. A természet és az erdő lépésről lépésre visszaveszi azt, ami egykor az övé volt.

Nem ezt érdemli, aki itt élt, e településhez kötődött, s csontjai itt nyugszanak a föld alatt.

S csupán halkan említjük meg: sportpálya, nagy rendezvények, lakások, gyermekek közvetlen környezetében nem ideális látvány a gondozatlan temető…