A debreceni Tollas Viktória története az Anna‑bálról és a közönség szeretetéről

Hogyan emlékszel vissza gyerekként a Balatonra? Úgy tudjuk, sok nyarat töltöttél a nagyszüleidnél Balatonfüreden — milyen élmények kötnek a városhoz, és volt-e olyan pillanat, amikor gyerekként elképzelted, hogy egyszer egy ilyen rangos esemény résztvevője lehetsz?

Balatonfüred számomra mindig sokkal többet jelentett egy nyaralóhelynél. Véleményem szerint Füred a Balaton gyöngyszeme. Mindig örömmel idézem fel azokat a kellemes emlékeket, amelyeket ott megélhettem. A nagyszüleimnél töltött nyarak meghatározó emlékek maradnak számomra. Sokszor beszélgettünk az Anna-bálról, ami akkor még egy mesebeli eseménynek tűnt, és reméltük, hogy egyszer majd talán én is résztvevője lehetek.

Mikor és hogyan született meg benned a döntés, hogy elindulsz az Anna-bálon?

Az álmok csak akkor teljesülnek, ha beteljesítjük őket. Az Anna-bál pedig különleges lehetőség, hiszen több mint kétszáz éves hagyomány. Kisgyermek korom óta számomra sokat jelent a művészet, a hagyományőrzés, és úgy gondolom, hogy éppen ez az esemény az, ahol számos nemzeti érték találkozik.

Hogyan készültél a bálra – ruhaválasztás, smink, viselkedés, beszéd? Volt-e tudatos „koncepciód” arról, milyen benyomást szeretnél kelteni?

Igazából, kiskorom óta fejlesztem magam, a zene, festészet és a nyelvek területein, de ugyanilyen fontos számomra a mentális és fizikai egészség. Hiszem és vallom, hogy az elegancia belülről fakad: a tiszteletből, a kedvességből és a természetességből. Arra törekszem, hogy mindig önmagam legyek, ezért nem készültem tudatosan megtervezett bemutatkozással.

Édesanyád Tollas Brigitta a Debrecenben idén debütált a SmartLove Fashion Show megálmodója. Mennyire hat rád az ő munkája és jelenléte?

A kitartást, az igényességet, a maximalizmust, az alapvető emberi értékek tiszteletét, valamint azt, hogy a siker mögött mindig rengeteg munka áll, és, hogy csak az tud természetes maradni, aki önmagát adja – ezeket mind tőle tanultam.

Mi volt az első gondolatod, amikor a Vaszary Villától elindultatok az Anna Grand Hotel felé? Inkább izgalom, félelem, eufória vagy nyugalom volt benned?

Látva emberek százainak arcán az őszinte támogatást és biztatást – amit sokszor egyetlen mosoly vagy kedves szó is kifejezett – olyan nyugalom töltött el, amely végigkísérte az egész estét.

Hogyan élted meg a zsűri előtti szereplést? Mennyire érezted úgy, hogy sikerült megmutatnod magad?

Örültem, hogy nemcsak a külsőmet, hanem a személyiségemet is megmutathattam.

Emlékszel arra a másodpercre, amikor kimondták a neved? Mit éreztél abban a pillanatban?

Mintha megállt volna az idő. Meglepetés, öröm és hála egyszerre. Most csak egy első benyomást szerezhettek rólam, de hiszem, hogy egy személyiség sokkal komplexebb annál, mint amit bármelyik lány meg tudott mutatni önmagából.

Mit jelentett számodra az első udvarhölgyi cím?

Amikor felkonferálták az elnyert címemet, a 166-os szám lebegett a szemem előtt, még ha az első hely lett volna is a cél. Talán megéreztem.

Ki volt az első, akit elértél a hírrel, és mit mondott?

Mikor a színpadról megpillantottam elsőként az édesanyámat, ahogy potyogtak a könnyei, az nagyobb boldogsággal és büszkeséggel töltött el, mint bármilyen kedves szó.

Mit gondolsz a közönség támogatásáról, valamint arról, hogy a közösségi médiában sokan téged tartanak az est „igazi királynőjének”, többen Sissi császárnéhoz vagy a fiatal Romy Schneiderhez hasonlítottak?

Nagyon megható volt számomra. Leírhatatlan az érzés, amit kiváltott bennem a sok-sok kedves és támogató szó. Mindenképpen óriási megtiszteltetés, hiszen Sissi egy rendkívüli történelmi személyiség, és korának ikonikus alakja, akinek emléke örök. Úgy élem az életem, hogy mindennek úgy kell történnie, ahogyan megtörténik. Ez a gondolat nagyfokú nyugalmat tud nyújtani a mindennapjaimban, így most is.

Sok hozzászóló a „természetes szépségedet” emelte ki. Te hogyan gondolkodsz a szépségről – mennyire fontos neked a természetesség, és mit jelent ez a mindennapjaidban?

A hitelességet. Azt, hogy az ember önmagát vállalja, és nem szeretne másnak látszani. Úgy gondolom, hogy kívül csak a belső érték tud ragyogni.

Milyen terveid vannak a tanulmányaiddal, pályaválasztással kapcsolatban? Látod-e bármilyen módon, hogy az Anna-bál és az udvarhölgyi cím hatással lehet a jövődre – akár modellkedés, média, közéleti szerep, akár teljesen más területen?

Jelenleg a felsőfokú angol nyelvvizsgámra készülök, a nyári szünet után pedig folytatom ének, és zongora tanulmányaimat is, de nyitott vagyok minden olyan lehetőségre, amely összhangban áll az értékrendemmel.

Milyen hatással volt rád, hogy ismertebbé váltál?

A személyiségemet nem változtatja meg, sem pozitív, sem negatív irányban. Hosszú idő alatt olyan baráti kört alakítottam ki magam körül, akik őszintén velem tudnak örülni a sikereimnek.

Számodra fontosabb, hogy a zsűri első udvarhölgynek választott, vagy az, hogy a közönség egy része téged tart az est királynőjének? 

Az élet ismét bizonyította a közösség erejét. Mindkettőt ajándéknak tekintem: az egyik a szakmai elismerés, a másik az emberek szeretete. Hálás szívvel gondolok mindenkire, aki gondolt rám és kifejezte véleményét. Örök emlék marad, amit soha nem felejtek el.

Viktória története most még csak az Anna‑bál estéjénél tart, de a tehetsége, értékrendje és a közönség szeretete alapján biztosak lehetünk benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor hallhattunk róla. A művészet, a zene és a sport iránti elkötelezettsége olyan alapot adnak neki, amelyre bátran építheti a jövőjét. Mi pedig figyelemmel kísérjük majd, hogy hová vezet ez a különleges út.