Elhunyt a Loki egykori szaktanácsadója
Jenei Imre 1986-ban BEK-győzelemig vezette a Steaua Bucuresti csapatát.

Gyászol a magyar és a román labdarúgás is, 88 éves korában elhunyt Jenei Imre, aki mindkét ország válogatottját irányította, valamint 1986-ban BEK-győzelemig vezette a Steaua Bucuresti-et. Szerda reggel, nagyváradi otthonában hunyt el, agyvérzést kapott.
Jenei Imre 1937. március 22-én született az Arad megyei Bélegregyben. Labdarúgó-pályafutását Aradon kezdte, 1955-ben ott mutatkozott be a román élvonalban. 1956-ban Bukarestbe igazolt, ahol előbb a másodosztályú Progresul, majd az élvonalbeli Steaua (az első időkben még CCA) játékosa lett. A védelem közepén és a középpályán is bevethető Jenei sikeres éveket töltött el Bukarestben, 1969-es távozásáig három bajnokságot és négy Román Kupát nyert. 1959 és 1964 között tizenkétszer volt román válogatott.
1969-ben engedélyt kapott arra, hogy Törökországba szerződjön, két idényt töltött el a másodosztályú Kayserisporban, majd visszavonult. És ezzel elkezdődött egy nagyon eredményes edzői pálya.
Jenei a Steaua második csapatánál kezdett edzősködni, majd 1975-ben átvette az első csapatot. A katonacsapat visszatérő helyszín volt a karrierjében, összesen hat időszakban irányította az egyik legismertebb román klubot.
Harmadik időszakának végén érte el a legnagyobb eredményt, a Bölöni László, Marius Lacatus, Gavril Balint, Victor Piturca, Miodrag Belodedics és Helmut Duckadam nevével fémjelzett Steaua eljutott a BEK-döntőig, Sevillában a Barcelonával csapott össze. A rendes játékidő és a hosszabbítás sem hozott döntést, a tizenegyesrúgások során pedig Duckadam mind a négy barcelonai próbálkozást hárította, így a Steaua első és mindmáig egyetlen román csapatként nemzetközi kupát nyert.
Jenei 1986 őszén távozott a Steauától, átvette a román válogatottat, amely az ő irányításával húsz év után újra kijutott a világbajnokságra, 1990-ben az Írország elleni nyolcaddöntős tizenegyespárbaj jelentette a búcsút.
A szakvezető a torna után távozott, 1990-91-ben a DVSC csapatánál volt szaktanácsadó, dolgozott rövid ideig ismét a Steauánál, majd 1991 végén ő lett a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Később dolgozott Székesfehérvárott, rövid ideig ismét irányította a román válogatottat is, a 2000-es Eb után visszavonult az edzősködéstől.
A szakember Nagyváradon élt, felesége a román színekben világbajnok és kétszeres olimpiai bronzérmes tőrvívó, Gyulai Ilona volt.