Szupercellák és erdőtűz‑füst Európa felett – HungaroMet részletes elemzés
2026 nyara Európában eddig rendkívül szélsőséges képet mutat: a kontinens nagy részén sorozatos, rekorddöntő hőhullámok alakultak ki, miközben Nyugat‑ és Dél‑Európa fölé tartós hőkupola telepedett, amely napokon át extrém magas hőmérsékleteket okozott főként az Ibériai‑félszigeten, Franciaországban és a környező térségekben. Emellett heves zivatarok, szupercellák, özönvízszerű esők és távoli kontinensekről érkező aeroszolok is tovább erősítették a nyár szélsőséges jellegét. A jelenségről a HungaroMet Zrt. is közzétett egy rövid összefoglalót Facebook‑oldalán.
A beszámoló szerint az elmúlt napok műholdképei egyszerre két különleges légköri jelenséget mutattak. Az első az Adria és Észak‑Olaszország térségében kialakult heves zivatarok és szupercellák, amelyek több helyen nagy méretű jeget, károkozó széllökéseket és felhőszakadást okoztak. A jelenséget az European Severe Storms Laboratory (ESSL) is dokumentálta, több jelentős eseményt rögzítve.
A HungaroMet kiemeli, hogy meteorológiai szempontból ez a térség Európa egyik legkedvezőbb környezete a heves konvekció számára. A Földközi‑tenger rendkívül meleg vize felett nagy mennyiségű nedvesség halmozódott fel, miközben nyugat felől egy magaslégköri teknő hűvösebb levegőt szállított a térség fölé. Ez a kombináció jelentős labilitást eredményezett: a felmelegedett, nedves levegő robbanásszerű feláramlásokra volt képes, ami kedvez a szupercellák kialakulásának.
A másik kulcsfontosságú tényező az erős vertikális szélnyírás volt. A szél iránya és sebessége a magassággal jelentősen változott, ami lehetővé tette a zivatarok szerveződését és a forgó feláramlások létrejöttét. A HungaroMet szerint ez a szélnyírás volt az egyik fő oka annak, hogy több helyen is szupercellák fejlődtek ki.
A térség domborzata tovább fokozta a konvekciót: az Alpok és az Appenninek által terelt légáramlások gyakran egy keskeny sávban összpontosítják a nedvességet és az instabilitást. Emiatt a Pó‑síkság Európa egyik legismertebb „szupercella folyosója”, ahonnan az ESSL adatbázisa szerint a kontinens legnagyobb hitelesen dokumentált jégszemei is származnak.
A HungaroMet közleményében egy egészen más jelenséget is bemutat: a műholdképeken a Brit‑szigetek térségében megfigyelhető fátyolos sávok nem felhők, hanem a Kanadában tomboló kiterjedt erdőtüzek füstjének maradványai.
A füst a nagy intenzitású tüzek fölött több kilométer magasra emelkedett, majd az uralkodó nyugati áramlás néhány nap alatt átszállította az Atlanti‑óceán fölött Európa irányába. A HungaroMet szerint a legnagyobb koncentráció jellemzően a középső és felső troposzférában halad, ezért a füst sok esetben nem rontja jelentősen a felszíni levegőminőséget, ugyanakkor a műholdfelvételeken jól elkülöníthető.
A Copernicus Atmosphere Monitoring Service (ECMWF) mérései alapján a kanadai tüzek füstje az elmúlt napokban elérte az Atlanti‑óceán keleti részét, majd a Brit‑szigeteket is. Az ilyen nagy távolságú aeroszol‑szállítás nem számít példátlannak, de mindig látványos bizonyítéka annak, hogy a légkör globális rendszerként működik, ahol egy kontinensen keletkező aeroszolok akár több ezer kilométerrel távolabb is megjelenhetnek.
- Cimkék:
