Az élővilág védelme mellett a tájrehabilitáció is előtérbe kerül
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park része lett a dél-balatoni Nagyberek.
A döntés nemcsak az ottani unikális és csodálatos élővilág védelmére, hanem komplex tájrehabilitációra is lehetőséget ad.
A berek révén a Balaton-felvidéki Nemzeti Park 6335 hektárral gazdagodott, ehhez hasonló bővülésre "emberöltő óta nem volt példa" a nemzeti parkok történetében. Hasonló nagyságrendű védett területi kijelölés az Őrségi Nemzeti Park 2002-ben történt létrehozását követően csak 2012-ben, a Dél-alföldi Körös-éri Tájvédelmi Körzet létesítésével történt.
Az utóbbi évek természetvédelmi irányvonala inkább az volt, hogy tematikus jelleggel nagy számú, de kis kiterjedésű területek kerültek védelem alá, ezek közé tartoztak a kaptárkövek, vagy a bajai földikutya-rezervátum és egyebek mellett a jáki kardvirágos erdő.
A Balaton egykor öblözetekre tagolódott, a Nagyberek a Balaton térsége és a Dráva-völgy közötti öblözet elláposodott maradványa, amely 1850-ig összefüggő vízfelület volt. Ezt száz éve elkezdték lecsapolni, amellyel a természeti értékekben akkora kárt okoztak, amely nem állt arányban azzal a haszonnal, amelyet az így kapott gyenge minőségű földterület jelentett. A mostani cél megmenteni, ami megmaradt, és lehetőleg visszaállítani azt az ökoszisztémát, azt a vizes élőhelyet, amit a természet létrehozott.
Bende Zsolt, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatója közölte, a dél-balatoni berkek fontos növénytársulások, számos védett növény- és állatfaj otthona. A nemzeti park célja, hogy élőhelyüket megóvja, állományukat fenntartsa. Ennek érdekében helyreállítják a vizes élőhelyeket, visszaállítják a természetkímélő területhasználati módokat, visszagyepesítik a szántókat, visszaszorítják az idegenhonos fás- és lágyszárú növényeket.
- Cimkék:
- Nagyberek
- nemzeti park
- természeti érték
- Balaton-felvidéki Nemzeti Park
- Balaton
- természetvédelem
- berkek
- védett növény- és állatfajok
