Szenvedélyes nők látogattak el a debreceni moziba, és fergeteges hangulatot hoztak magukkal

Idén év végén is programok egész sorával várja a filmkedvelőket az Apolló mozi: adventi filmes délutánokat, nosztalgiavetítéseket és közönségtalálkozókat is szép számmal tartanak. December 8-án, hétfőn este újabb izgalmas programra hívott a filmszínház, telt ház előtt vetítették a Szenvedélyes nők című filmet: akkora volt az érdeklődés, hogy nekem már csak egy pótszéken jutott hely. A vetítés végén a film rendezőjétől, Herendi Gábortól és egyik főszereplőjétől, Bányai Kelemen Barnától kérdezhetett a közönség, a beszélgetést Váró Kata Anna filmesztéta moderálta. Na de milyen is volt a film?

Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám fergeteges. Rég nevettem ilyen sokat és ilyen őszintén moziban, és ahogy hallottam, ezzel nem voltam egyedül. A film egy cseh kasszasiker remake-je, akárcsak Herendi tavalyi nagy dobása, a szintén különösen szórakoztató Futni mentem. A direktor ismét Divinyi Réka forgatókönyvíróval dolgozott együtt, aki a cseh humort tökéletesen átültette a magyar viszonyokra. Herendi a közönségtalálkozón elmondta, hogy felkérésre készült mind a két film, amelyek jogait egyszerre vásárolták meg, ám amikor a Szenvedélyes nők eredetijét megnézte, igencsak csóválta a fejét, és még szinte bocsánatot is kért Barnától, amiért ismét felkérte egy szerepre. Utólag viszont örül a végeredménynek, úgy érzi, hogy jól tükrözi a film a hazai viszonyokat.

A mozi egyébként nem túl biztató sem a plakátja, sem a címe alapján: mindkettőről az olcsó, feledhető ponyvák jutottak eszembe, a véletlennek köszönhető, hogy beültem végül erre a filmre, s hogy az az összes előítéletemet meg tudta cáfolni.

Az előzetesét pedig nem sem néztem: valószínűleg jobb így, mert nem tudtam előre, mire számítsak, és a poénokat sem lőtték le a készítők. Persze a dicséreket ellenére ne gondoljuk azt, hogy hibátlan ez a film, mert korántsem az. Magán viseli a magyar filmek azon bizarr sajátosságait, hogy már az ötödik perc előtt meztelen nőket kell néznünk, vagy azt, hogy zavaróan az arcunkba tolják a készítők a hirdetéseket: van itt virsli, csirkefánk, arckrém, de még olajújrahasznosító cég reklám is. Ezekért a film a legvégén viszont kárpótolja a nézőt: saját magának is görbe tükröt mutat azzal, hogy a szereplők még három humoros szösszenet erejéig beleállnak a promotálásba. A készítők nagyon rákattanthattak Balsai Móni bombaalakjára, mert őt is több ízben látjuk pőrén a mozivásznon.

A negyvenes Lilla (Balsai Móni) párterapeutaként dolgozik: míg mások szerelmi ügyeit boncolgatja, nem veszi észre, hogy saját házassága épp zátonyra fut, és a férje (Scherer Péter) elhagyja őt egy műkörmösért. A szakítás után teljesen összetört nő segítségére siet édesanyja, az egykori sorozatsztár (Básti Juli), és pocsék(nak tűnő) tanácsok egész sorával bombázza a lányát. Az igencsak szabados életet élő nő szerint a megoldás az, ha azonnal lefekszik a lánya bármilyen férfival, Lillának viszont hallani sem akar erről.

A harmadik szenvedélyes nő, akit megismerünk, főhősünk lánya, Zsófi (Varga-Járó Sára), aki a mai huszonévesek hű megtestesítője: szeret élni, mindene az utazás, a kalandozás, és irtózik az elköteleződés gondolatától. Ő is arra buzdítja anyját, hogy pasizzon, de Lilla hűségesen várja vissza csalfa férjét. A társaság egyetlen férfi tagja egy ideig Zsófi udvarlója, a kissé töketlen Jakab (Lengyel Benjámin), akiről kiderül, hogy nem is olyan tutyimutyi, mint gondolná a néző...

Egy közös csajos hétvége során Jakab megpróbálja összehozni Lillát a főnökével, az életművész zenésszel (Lengyel Tamás), míg anyja az intellektuális újságírót (Bányai Kelemen Barna) nézte ki neki.

Vajon kit választ a régóta testileg és lelkileg egyaránt kielégítetlen szenvedélyes nő?

Ütős poénok, izgalmas történetvezetés és remek színészi alakítások teszi igazán élvezhetővé ezt a filmet: bár majdnem két óra hosszúságú, mégsem érezzük túlnyújtottnak a végkifejlethez való eljutást. Básti Juli ragyogását külön kiemelném: a Bridget Jones-filmek aranyos bukdácsolására emlékeztető filmben ő a Szex és New York belevaló pumáját, Samanthát idézi meg.

A könnyed humor mellett igen súlyos témák is átszövik a sztorit: a halállal való szembenézés, a legközelebbi rokonokkal való összekülönbözés, az anya-lánya kapcsolatok minősége, a megcsalás és a hűség állandó egymásnak feszülése, a vágyaknak való ellenállás vagy az azoknak való engedés.

Erkölcsileg igen megkérdőjelezhető részek is helyet kaptak a filmben, ami a konzervatív nézőknek biztosan nem lesz az ínyére, de a történet felgöngyölítése végül minden aspektust megmagyaráz a maga módján.

A közönségtalálkozós beszélgetésen megtudhattuk, hogy alig 20 nap alatt, elképesztően feszített tempóban készült a film 450 millió forintos költségvetéssel, ami kifejezetten alacsonynak számít. Herendi elmondta, ez egy független film, amely elkészítésével igen sok pénzt kockáztatnak a producerek. Arról is beszélt, hogy véleménye szerint nehezebb vígjátékot készíteni, mint drámát: egy korábbi sikerénél már dolgozott együtt Bányaival, ő játszotta Csernus dokit a Toxikoma című filmben. A készítőktől a közönség tagjai is kérdezhettek a kötetlen hangulatú eseményen.