Nick Payne világszerte játszott darabja egy férfi és egy nő közös történetét meséli el
Nick Payne Csillagrulett című „halálos stílusgyakorlata” tekinthető meg 2026 őszén az Ördögkatlan égisze alatt a fővárosi Szkéné Színházban.
Az egykori debreceni egyetemista, immár aranydiplomás angol-német szakos középiskolai nyelvtanár (s nem mellékesen a Kisnyelvész egyetemi sztárcsapat ötven év óta is aktív kulcsjátékosa) Bérczes László elismert színházi rendezőként Nick Payne Csillagrulett című „halálos stílusgyakorlata” című alkotását viszi színpadra a Műegyetem központi épületének budai Duna-rakparton levő Szkéné színházában.
A Nobel-díjas Jon Fosse Reggel és este című nagysikerű előadása után új produkciót hoz létre ugyanazzal a csapattal: Nick Payne Csillagrulett című „halálos stílusgyakorlata” tekinthető meg 2026 őszén az Ördögkatlan égisze alatt a fővárosi Szkéné Színházban.
Nick Payne: Csillagrulett
tragikomikus játék az idővel
Ördögkatlan Produkció a Szkéné Színházban
Időpontok: szeptember 25., 26. és október 13. (mind 19 óra)
Játsszák: Mészáros Sára, Pál András
Zeneszerző: Rozs Tamás
Rendező: Bérczes László
Rendezőasszisztens: Vincze Petra
„Amikor elveszítesz valakit, akit szeretsz, nem veszíted el az együtt töltött időt... és azt hiszem, ezt kell megtanulnunk: kevésbé lineárisan gondolkodni az időről. Ez a darab azt sugallja, hogy szét kell választanunk a veszteség fájdalmát attól az örömtől, amit az együtt töltött idő jelentett, és hogy ne feledjük, ez a közös idő most is megvan.” (Sarah Wansley, a 2024-es angliai előadás rendezője)
A darabról
Nick Payne világszerte játszott darabja egy férfi és egy nő közös történetét meséli el. A férfi méhész, a nő kozmológiával foglalkozó tudós. Utóbbi tény csak annyiból fontos, hogy a párhuzamos univerzumok feltételezett létezése sajátos játékra ihlette a szerzőt: minden jelenetet számos változatban, akárha stílusgyakorlatként írt meg, ami igazi kihívás a színészek számára. Csakhogy a „mi lett volna, ha másként döntök” játékosságát fájdalmasra hangolják az élet tényei...
A rendező mondja
Abban hiszek, hogy az alapvető feladat: minden jelenetet számtalan változatban újra kell játszani, nekem is, a színészeknek is lehetőséget ad fantáziánk „elszabadítására” és benne a humorra, miközben a történeten végigvonuló halálos szál összeköti, egyben tartja a végtelenül szabad játékosságot. És közben a magam korlátait-határait átlépve, mint minden egyes ember, maradok foglya az Időnek.
A „társulat”
Idézőjelbe kell tenni a szót, hiszen a színész-előadókat és a többi munkatársat „csak” a legutóbbi munka közös öröme tartja össze. Ez a kis társulat, idézőjelek nélkül, derűs várakozással tekint az új, közös munkára, az „együtt töltött közös időre”.
