A Debreceni Egyetem öregdiákjainak sok évtizedes kapcsolata

A focisták közül néhányan már tavaly megkapták az egyetemi aranydiplomát, mások ezen a vasárnapon veszik át a Díszudvaron. Előtte a szép őszi hétvégén összejöttek a Bükkben.

Az öregdiákok mostani találkozója eredetileg csak baráti összejövetelnek indult, mondván az ötvenedik focimeccs után illik már megpihenni. Találkozzunk ismét, de labda nélkül. Aztán hogy, hogynem, szóba került a focis folytatás is. A labdát kedvelő öregdiákok már tavaly is tervezték, hogy Szakál Sándor főszervező-ötletgazda javaslatára, a többiek teljes egyetértésével beillesztenek a szines programba egy kis focit is. Ha már úgyis együtt a baráti társaság.

Na jó, kiegészítve hegyvidéki túrával, kirándulással, a festői Bükkszentkereszt megismerésével, lillafüredi nézelődéssel. Ez az asszonyokat is megnyugtatta, hogy a programban csupán az "esetleg" megjelöléssel szerepelt a foci. 

Tatáról, Győrből, Zsámbékról, Veszprémből, Budapestről, a közeli Egerből és Miskolcról, Nyíregyházáról, Debrecenből és Hajdúböszörményből jöttek az őszi összejövetelre. Egykori hallgatók, későbbi tanár, iskolaigazgató, informatikus, újságíró, matematikus, egyetemi oktató. Volt aki már nyugdíjas, s akadt, aki még mindig dolgozik. 

Összekötöti őket Debrecen, az egyetem.
  
Az első nap a felvezetésről, a képernyőről szólt. A harmincnégy fős csoport tagjai, a Kossuth Egyetem egykori diákjai, immár hetvenöt közeli öregurai, és többségükban szintén ott végzett feleségeik a panzió ebédlőjében vacsora után megtekinthették a meglepetés-filmet (Árvay Orsolya youtube-összeállítását a tavalyi derbiről), majd jött egy "igazi" meccs, a nem sok örömet hozó magyar-ukrán a tévében.

A másnapi program egy "laza", "emelkedőmentes" lillafüredi kirándulással szerepelt az előzetesben, ám hamar kiderült egyik meghatározás sem fedi a teljes valóságot. Bükkszentkeresztről el kellett jutni ugyanis a Jávor-hegyi rétig, a városka útjain komoly emelkedőkkel. Tehát se nem laza, se nem emelkedőmentes. Ellenben: csodálatos.

Szabó Gyuri bácsi első gyógynövénykertje Bükkszentkereszt és a rét határában az ezredfordulón jött létre abból a célból, hogy megőrizze a lassan feledésbe merülő népi gyógyászat növényeit. A falevél formájú, modern épületeket sorakoztató kertben hasznos és érdekes oktató-nevelő munka folyik.

Tovább indulva az alföldi ember a hatalmas rét látván, s hogy a 600 méter magasságból csak lefelé vezető útról hall, némiképp megnyugszik, s csak a természet szépségére tud koncentrálni. Aztán eljutva a Fehérkő kilátóhelyhez, megtapasztalhatja, milyen a hegyoldalban előre jutni, sziklás, köves, kiugró gyökerekkel nehezített szakaszokon haladni. A Fehérkőlápai libegőhöz vezető útvonal mellett mégis elhalad, lemond a libegőzésről, és úgy dönt, saját lábán kapaszkodik egyre lentebb. Egészen Lillafüredig, ahol örömmel vesz magához némi itókát, ücsörög egy kicsit, majd sétál a Palotakertben. A híres vízesést hiába keresi, "elzárta" a hónapok óta tartó szárazság.

Indulás vissza, immár autóbusszal. A negyedórás úton érzékeli, s el is dönti, hogy Debrecenbe hazafelé menet majd itt kell autózni, mert a Bükkszentkeresztre vezető másik út talán rövidebb ugyan, a hegyeken átívelő, kanyargós, a kétirányú forgalomra szinte alkalmatlan utak megszédítik az embert - igaz, aztán a látvány mindenért kárpótolja, amikor az ország második legmagasabban fekvő településére, Bükkszentkeresztre érkezik. A Miskolctól mintegy húsz kilométerre található ékszerdoboz környezetéből adódó friss levegőjének, nyugalmat árasztó látványának, valamint a falut körülölelő erdőkben megtalálható gyógynövényeknek köszönheti hírnevét mindamellett, hogy egy igazán különleges hely is fekszik a falu határában. A bükkszentkereszti gyógyító kövek övezete. 

Melyekre, mármint a gyógyító kövekre, mint később kiderült, akár szükségük is lehet.

Dextra

Debreceni öregdiákok a Bükkben

2026.09.29

| 9 kép

De maradjunk előbb a panzió kertjében addigra kellő ideig rotyogtatott  finom pörköltnél, mely az ellenérdekű csapatokhoz tartozók főztek, két egri nyugdíjas tanár, Szőke Attila a Kisnyelvésztől, és Girhiny László a Halka képviseletében, a földrajz szakos kívülálló, Surányi András megértő ellenőrzése közepette.

Némi pihenőt követően ezután következett a focimeccs, melyre a falun belül, de szintén hegyre fel kellett eljutni. Megnyugtató volt, ugyanakkor, hogy maga a kiskapus, kis területű salakpálya vízszintes helyen volt a Kis-Dél oldalában, így bevállalhatónak tűnt a fáradt lábas, teli hasas csatározás, melyre minkét fél csere nélkül négy-négy harcost tudott hadba küldeni a 3x10 perces megméretésre. A többiek? Kéthetes kórházi kezelésen, színházi rendezőként darabja aznapi bemutatóján, vagy megfáradva az egésznapos főzőcskézésben, esetleg focira már nem vállalkozva, de szurkolóként az asszonyokkal a nézőtéren. Nyolcan azonban (még) kitartottak.

A játékról sok szót nem érdemes ejteni. A Kisnyelvész tavalyi 2-1-es jubileumi győzelme után most a Halka nyert 4-3-ra, hiába egyenlített háromszor a triplázó Tóth Béla jóvoltából, s a szorgos Dombrovszky Ádám vezérletével a bölcsészkari kvartett. 

S mi közük mindehhez a gyógyító köveknek?  

Meg kell kérdezni a szereplőket, fáradt izmaik miként reagáltak még a hét elején is a hétvégi terhelésre... Jól jöhet ilyenkor a bükki kövek gyógyító hatása.  Lépni is alig tudtam - mondta egyikük, s másikuk is a lassan visszahúzódó izomlázra utalt. Fáradtan, de a 75 évesek büszkeségével. S boldogan visszatekintve az együtt töltött napokra, a beszélgetésekre.

Büszke lehet régi diákjainak e csoportjára az Alma Mater is, hogy a Kossuth Egyetemen töltött diákévek ilyen erős és összetartó társasággá, a természetet, a sportot és a testmozgást kedvelő emberekké, igazi barátokká formálták a Debreceni Egyetem egykori hallgatóit.